Bioüzemanyag helyett biobrikett és bio-pellet

A bioüzemanyagok térnyerése az élelmiszerárak növekedését okozza

Európa kritikusai a bioüzemanyagokkal kapcsolatban arra mutattak rá, hogy az élelmiszerek ára világszerte a biodízel és a bioetanol előállítását szorgalmazó stratégiának köszönhetően növekszik. A magas és az alacsony rosttartalmú magvak kombinációjának árnövekedése Európa szerte növekvő ellenérzést vált ki azok körében, akik kritizálják a bioüzemanyag használatát támogató politika erősödését. Ez előtérbe helyezi azokat a bizonyítékokat, melyek azt mutatják, hogy a bioüzemanyag használata nem csökkenti a széndioxid kibocsátást, sőt, kontraproduktív hatással van a környezetre.

Ezek a felvetések semmi újat nem mondanak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kinyilatkozásai erőteljesen kritizálták a bioüzemanyagok felé való elmozdulást. Ezzel arra mutattak rá, hogy mindez egy hibás gondolat szüleménye, ráadásul a tervezet és szabályrendszer szegényesen van kidolgozva. A politika eredménye az lett, hogy az élelmiszerárak szakadatlan növekedésnek indultak. Különösen a fejlődő országokban, ahol az alacsony keresetű családok szenvedik el a legnagyobb mértékben az emelkedést.

Az Európai Bizottság előbb-utóbb kénytelen lesz biztosítani, hogy a bioüzemanyag használata az öreg kontinensen ne legyen hatással az élelmiszergyártásra, vagy ne eredményezzen negatív környezeti változásokat.

Kívánatosabb lenne, ha a bioetanol és a biodízel előállítása helyett a mezőgazdasági melléktermékek és hulladékanyagok brikett és pellet formájában történő hasznosítását támogatná az Európai Unió. A bio-energiaforrások közötti legnagyobb különbség az, hogy míg a bioetanol és a biodízel gyártásához szükséges alapanyagok értékes élelmiszerként is felhasználhatóak lennének, addig a biobrikett és a bio-pellet összetétele ilyen formában kerül a leghasznosabb felhasználásra.

Az ENSZ  Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete az Egyesült Államoktól kérvényezte az etanol kvóták felfüggesztését. Ez az USA agráriparát sújtó, az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszálya után történt. A szárazság a kukoricaellátásra, valamint a kukoricából készülő élelmiszerek árára volt negatív hatással. Komoly aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy a bioüzemanyaggal kapcsolatos célkitűzések növekvő nyomást helyeznek a kereskedői piacokra. A vásárlók akkor várnák a szállítást, amikor a termelők éppen képtelenek reagálni a megnövekedett igényekre.

Az EU bioüzemanyagokkal kapcsolatos célkitűzései rugalmatlanok, és emiatt növekedésre késztetik az élelmiszerek árát. Egyes környezetvédelmi csoportok szerint a növényi olajkészletünk 65%-át alakítják át biodízellé, bioetanollá. A bioüzemanyag Európában a szénmonoxid kibocsátás csökkentésének stratégiáját szolgálja, de a kutatások szerint a biodízel valójában még a kőolajszármazékoknál is rosszabb hatással van a klímaváltozásra.

A 2020-as klímapolitikai célok részeként az EU tagállamai azt tervezik, hogy a bioenergia - beleértve a biomassza áramfejlesztésre, valamint a bioüzemanyag közlekedésre történő felhasználását - a megújuló energiaforrások több mint 50%-át fogja nyújtani. A biomassza áramfejlesztésre történő felhasználásával teljes mértékben azonosulni tudunk (bár a hőszolgáltatást még inkább preferáljuk), ám az élelmiszer alapanyagok bioüzemanyag előállítására történő felhasználásával nem értünk egyet.

Az Európai Bizottság azt is elmondta, hogy minden olyan politikát elvet, mely felduzzasztja a élelmiszerek árát. Csak mi érzünk ellentmondást? Ezen a ponton a Bizottság még nem találta meg a módot arra, hogy a bioüzemanyag-előállítás erőltetésének politikája ne befolyásolja hátrányosan az élelmiszerárakat. Szerencsére a bizottságon belül az Energiaügyi Biztos azon irányelvek ellen foglal állást, melyek azt preferálják, hogy a közlekedési célra szánt üzemanyagok 10%-át a bioüzemanyagok tegyék ki.

A bejegyzést készítette: Blaskó Gergely (A szerzőről)