Előtörtek az emlékek...
Ezt a DT-75 típust a fiam fotózta a hajdúböszörményi volt „Béke Mgtsz” sertéstelepének udvarán, ahol ő villanyt szerelt. Mivel tudta, hogy a dózer szerelmese vagyok így elküldte a képet, igaz D-6-ossal ő is dolgozott...
Bizony, fel is törtek bennem a régi szép emlékek a 75-ös kapcsán, mikor tizenévesen apám kivitt magával egy iszonyatosan nagy földterületre, ahol három DT-75-ös szántott három műszakban.
Beültetett, én meg ki sem szálltam egész nap. Telt az idő, a szerelem maradt. 1988-ban levizsgáztam nehézgépből, természetesen dózeresként. Akkora már a DT-k többsége eltűnt, nekem már T-100M volt.
Azért örülök, hogy maradt még néhány jóérzésű ember, aki ezt a 75-ös dózert (ami amúgy nem túl erős, igen zajos, a környezetében minden remeg ha jár) egy MÉH-vállalat felszámolásánál nem hagyta, hogy beolvasszák. Megvásárolta, és most már komótosan a siló tetején jön-megy fáradhatatlanul!
Erdős Sándor - Sasa
Ezt olvasta már?
Olvasson több ítéletet! Vissza a Munka-Gépítélet kezdőlapjára