Üdvözletem! Én egy fél életen át a papíriparban dolgoztam. Egy nagy gyárban töltöttem a mindennapjaimat, ahol az anyagmozgatás különböző formáit ismerhettem meg. A legtöbb időt targoncán töltöttem, ezek más-más típusú és üzemű, valamint nagyságú gépek voltak.
Ahogy változott a technológia, úgy cserélték a gépeket. Voltak villás és tekercsmegfogós adapterrel felszereltek. Az utolsó típus, amin dolgoztam, na, az valami csoda volt számomra az előzőekhez képest.
Ez egy 4,5 tonna teherbírású, speciális, úgynevezett pofás /tekercsmegfogó/ szerkezettel ellátott targonca volt. Típusát tekintve Hyster. Persze, tudom, tudom. Ma már ennél is sokkal modernebb gépek dolgoznak. De akkor és ott (sok évvel ezelőtt) ez volt a technika csúcsa.
Nagyon jól kezelhető, mozgékony, automata sebességváltós. A terhet biztonságosan megfogta, és emelését, forgatását nagyon hamar meg lehetett tanulni. Ez a gép a méretéhez és a szállított teher súlyához képest nagyon mozgékony, erőforrása tudomásom szerint egy hathengeres motor, ami gázzal üzemel.
Még annyi, hogy karbantartást szinte nem is igényelt a kötelező biztonsági dolgokon kívül. Sajnos csak hasonló képet találtam, mert én nem csináltam akkor képet, amikor dolgoztam.
Két dolog miatt szerettem volna kiírni magamból a kis Hyster történetét. Először is ezen a gépen dolgoztam utoljára. Továbbá a sors fintora hogy később, amikor már nem targoncásként munkálkodtam, akkor pont egy ekkora teherbírású gépezet ütött el. Azóta nem dolgozom, rokkant nyugis vagyok.
Egyébként amerikai filmekben sokszor látom ezt a targoncát kikötői, gyári anyagmozgatáson. Nem is csoda, hiszen a Hyster egy amerikai targonca-gyártó. Egy-egy ilyen filmes élmény során mindig bevillan, hogy én is dolgoztam ilyenen.
Rakok fel egy képet, ami hasonló, csak villás. Nos, ez az én történetem kedvenc gépemről. Hálás vagyok, hogy felületet kaptam a megosztására.
Páhi Sándor
Ezt olvasta már?
Olvasson több ítéletet! Vissza a Munka-Gépítélet kezdőlapjára
