A rém!
Eme írásom a rémálmomról szól. Nem más ő, mint a kis Locust. Hogy miért is? Nos, nekem kínszenvedés volt vele dolgozni, valahogy nem az én világom. Hat hónapot ültem rajta, majd mikor már az állandó rázkódástól annyira fájt a gyomrom, hogy már enni sem bírtam, otthagytam a céget. Jó, nem azt mondom, hogy a gép egy ócskavas, mert lehet vele dolgozni, de én nem kívánom. Na, de nézzük a kis rakodógépet.
Mivel nem épp most gördült le a szalagról, vannak vele bajok, nehézkes kanálcsere, mindenhol olajsár, nehéz indulás, gyengeség stb. A kis kalitka teljesen természetbarát: télen ro*adt hideg, nyáron ro*adt meleg.
A gép kezelése pofon egyszerű, bárki könnyedén elboldogul vele.Összességében ügyes kis szerkezet, a Yanmar blokk még mindig teljesít (már ha életre kel...), szerkezeti gyengeségnek nyoma sincs, és a rendszeres zsírzásnak köszönhetően a csapágyak sem lógnak. Apropó: blokk. Nem értem, hogy egy közel 3 tonnás vashoz miért egy 44 kW-os motort adnak. A több mint 100 kg-al könnyebb Bobcat S185-ben van ilyen teljesítményű erőforrás, míg például a Locust 752-höz hasonlóan szintén közel 3 tonnás LiuGong 375 kompakt rakodóban 60 kW-os szív dohog. Ez a Yanmar ide gyenge. Pont.
Félreértés ne essék. Nem a kompakt, csúszókormányzású kategóriával van bajom. Inkább azt mondom, hogy Locustéknál nem sikerült összehangolni a munkagépet. Vettek egy jó (de gyenge) motort, jó erőátviteli rendszert, valahogyan összepakolták, raktak köré egy vázat és ennyi. Az biztos, hogy nem sokat tesztelték ergonómiai vagy használati szempontból. Akinek bejön a gép, annak további jó munkát kívánok vele! Nálam nem nyert. Fotó nincsen saját, vadásztam egyet-kettőt a netről. Remélem nem probléma.
Molnár Gábor
Ezt olvasta már?
Olvasson több ítéletet! Vissza a Munka-Gépítélet kezdőlapjára
