Szűkös munkahely...
Az Amman Yanmar földmunkagépek Vio-20 variánsát szeretném nektek a következőkben bemutatni. Ez az a berendezés, amivel mindennap dolgozom és tevékenykedem. Igyekszem majd leírni a gép előnyeit és hátrányait is, és minél részletesebben megismertetni veletek a masinát.
2007-óta foglakozom gépkezeléssel és magával az Amman Yanmar gépek különböző variánsaival. Eközben bele-bele kóstolgattam más márkákba is: JCB, Caterpillar, OK, és még sorolhatnám, de munkám idejének legnagyobb részét a Yanmarban töltöttem.
A Yanmar VIO-20 minikotró súlya kiegészítők nélkül 2320 kg-t tesz ki. Magassága 2,70m, szélessége pedig 1,80m. A gép erejét egy háromhengeres, négyütemű, vízhűtéses Yanmar gyártmányú, 1115 köbcentis diesel motor szolgáltatja, melynek 14,3 kW vagyis 19,1 Le a maximális teljesítménye.
Az üzemanyagtartály űrtartalma 28,5 liter, ami azt gondolom, hogy ehhez a kis motorhoz teljesen tökéletes. A hidraulikatartály űrtartalma 26 liter.
Személyes véleményem a VIO-20 minikotróról sajnos inkább negatív, mint pozitív, de természetesen vannak jó tulajdonságai is ennek a gépnek. Kezdeném elsősorban a kezelő elsődleges munkahelyével, a fülkével, amit sajnálatos módon a lehető legkisebbre méreteztek a tervezők, és kényelmi szempontból még fapadosnak sem mondható… Széltében, hosszában, de még a magasság tekintetében is elfogadhatatlan. A kollegák és jómagam is csak zuhanykabinnak gúnyoljuk, mert amilyen magas, olyan keskeny az egész.
Az ülés állíthatósága jóformán egyelő a nullával, semmilyen extrát sem tud. Se súlybeállítási lehetőséggel, se normális rúgózással nem rendelkezik. A kezelőkarok bár kézre esnek, illetve a könyöktartók is bármely irányba állíthatóak, a kezelő mozgástere mégis minimálisra van csökkentve. Sem egy táskát, sem pedig egyéb más tárgyat, eszközt nem lehet elhelyezni, mert nincs hely még arra sem hogy, a lábunkat normálisan ki tudjuk nyújtani.
A fülke ajtaja a lehető legrosszabb konstrukció, amit valaha is láttam, ugyanis a tervezők megpróbálták úgy megoldani, hogy az ajtó kövesse a fülke kör alakú kialakítását. Ez még nem is lenne baj, de ezáltal az ajtó 3 részre osztott üveglapokból áll, amelyeket vastag üvegragasztó csíkok fognak össze. Ezek zsanérként is szolgálnak. A ragasztás természetesen egy idő után elfárad, és az ablak vagy kiesik vagy idő előtt kitörik, ahogyan az én esetemben is történt.
A fülkében bár van kialakítva hely egy kisebbfajta rádiónak, de a hangszóróknak már nem jutott szabad placc, és ha bele is tudnék tenni egy magnót, akkor az bezavarna a műszerfal láthatóságába, így hát sajnos ezt az „extrát” is ki lehet venni a sorból.
A motorteret és a fülkét egy egyszerű lemez választja el, ami szintén nem a legjobb megoldás, ugyanis a motorzaj nagyon erősen jelen van a fülkében. Sajnos ezáltal nehéz kiszűrni a környezet zajait és az egyéb információval szolgáló hangokat. A kabinba történő ki, illetve beszállás többségében problémás. A nyílás annyira szűk, hogy több ruhám is bánta már.
Maga a kilátás enyhén korlátozott, főleg hátrafelé, ugyanis az ülés magassága elég sok holtteret eredményez, és állandóan forgolódnia kell az embernek, hogy megbizonyosodjon a szabad és biztonságos elindulásról.
A tervezők annyira törekedtek a legjobb helykihasználásra, hogy az túlzsúfoltságot eredményezett mind a kezelőszervek, mind pedig a gép műszaki alkatrészeinek elhelyezésében. Az egyik képen jól látszik, hogy az üzemanyag-beöntő nyílást is centiméterekre helyezték el az akkumulátortól, ami személyes véleményem szerint nem tartozik a legbiztonságosabb elhelyezés kategóriájába. Főleg igaz ez annak fényében, hogy maga a beöntő nyílás is olyan szerencsétlen helyen van, hogy kannából normálisan nem lehet utántölteni az üzemanyagot. A kezelő leleményességére van bízva, hogy miként tankol.
Maguk a kezelőkarok és a hidraulika-rendszer viszont tökéletes összhangban van egymással. Teljes üzem mellett sem rángat a gép, és tökéletesen lehet vele finoman és pontosan dolgozni. Erő szempontjából sem spóroltak, a méretéhez képest nagyon erős kis masina, és megbirkózik minden számára kiszabott feladattal. Maga a motor és a hidraulikaszivattyú is tökéletes összhangban van, leadja a kellő nyomást a munkahengerek felé, ezáltal biztosítva azt az erőt, amire szükségünk van.
Sok szűk helyre be lehet vele menni, és a finom kezelésnek köszönhetően precízen lehet vele dolgozni. Akár falak vagy kerítések mellett is lehet a kotrógéppel ásni úgy, hogy nem okozunk kárt semmiben. Elég sokszor ki is használom a gép eme képességeit, így ezt mindenképpen az előnyei közé sorolnám.
Ami a munkagép stabilitását illeti: sajnos a véleményem már nem minden esetben pozitív, ugyanis a gép nagyon labilis és borzasztóan borulékony. Amikor mozognunk kell, akkor nagyon oda kell figyelnünk, hogy a gém éppen milyen helyzetben van. Egy remek példa szolgáljon erre: ha kinyújtom a gémet végállásig, illetve elfordulok a fülkével oldalra, és így szeretnék a géppel elindulni vagy szűken fordulni, akkor a hátsó lánctalpnak már annyira nincs tapadása a talajon, hogy a gép képtelen ezt a feladatot elvégezni. Ekkor a lánctalp csaknem a levegőben lebeg. Ha ezt tetőzzük azzal, hogy a kanál tele van, akkor azon nyomban el is billen, mivel nincs farsúlya. Ez nagyon zavaró tényező számomra, és mindenképpen negatív dolog.
A motor hűtése sem a legjobban kitalált, mivel nyáron, 30-35 fokban a napi 8-10 órát 75-85%-os terhelés mellett nem bírja ki, és felforralja a hűtővizet. A szakszerviz sem érti a problémát, és a gyártó is csak tehetetlenül áll a gond előtt. Sajnos az a baj, hogy ez a probléma akkor is fennállt, amikor a gép vadonás új volt!
Azt gondolom, hogy e parányi kotró nem tartozik a kategóriájában a legjobbak közé, de nem is a legrosszabb. Egy kis túlzással középkategóriába sorolnám, de tény hogy van nálánál sokkalta jobb típus és márka is a világon. Nekem jelenleg ez jutott. Igyekszem a jó tulajdonságaira figyelni, és nem a rosszakon bosszankodni!
Dorkó Balázs
Ezt olvasta már?
Olvasson több ítéletet! Vissza a Munka-Gépítélet kezdőlapjára
