Kína csodái 2: élmények első kézből

Blaskó Gergely rendhagyó blogbejegyzése

Jól informált olvasóink bizonyára tudják, hogy nemrég 2 hetet töltöttem kollégáimmal a messzi Kínában. A LiuGong 55. születésnapja alkalmából szervezett konferencián tartottam előadást az építőipari marketingről. A körülbelül 1.000 meghívott résztvevővel megrendezett eseményre Guilin városának egyik legszebb szállodájában és konferencia központjában került sor. Repülőnk Isztambul érintésével Shanghaiba érkezett, így nem maradhatott el a húszmilliós lakossággal rendelkező város felfedezése sem.

A legnagyobb meglepetést a metropolisz tisztasága okozta. Sehol egy eldobott csikk vagy szemét. Sok helyen jártam már életemben, de ilyen „városi tisztasággal” még nem találkoztam. Graffitinak nyoma sincs. Még egy apró, árva tag-et sem láttam. Építkezés és fejlesztés mindenhol. A kotrógépeket 100-ig számoltam, utána feladtam. Nem csoda, hogy a világ építőgép gyártóinak Európa csupán egy elhanyagolható porszem. Földmunkagépekből a „volumen” Ázsia és Dél-Amerika országaiban talál gazdára. Rengeteg LiuGong, sok itthon ismeretlen márkájú, kínai „belpiacos” gép, egy-két helyben gyártott Cat, pár darab Hyundai. Mást nem nagyon fedeztem fel.

Pudong városrész a Bundról fotózva. Háttérben tegnapi cikkünk
főszereplőjével, a Shanghai Towert építő daruval

Shanghai városában körülbelül 50.000 (!) taxi teljesít szolgálatot. Egy kilométer díja 2 Jüan, ami körülbelül 70 forint. A tömegközlekedés még ennél is olcsóbb. Természetesen a buszokon, metrókon (13+1 vonal) szintén tisztaság uralkodik, a vonatokról nem is beszélve. Minden bokorban megálló személyvonattal utaztam Shouzhouba. A szerelvény legmagasabb sebessége 314 km/h volt, de 250 alatt ritkán ment. De ez csak az „átlag vonat”. Pudong reptér és Shanghai belvárosa között jár a Maglev mágnesvasút, mely a tesztek során 501 km/h-s sebességgel közlekedett, de jelenleg 430-al szállítja az utasokat.

Minden bokorban megálló személyvonat...

Visszatérve a metróhoz: itthon letöltöttem egy térképet, melyen szám szerint 11 metróvonal szerepelt. Kint szembesültem vele, hogy 14 van. Hol a hiba? A letöltött térkép 2010-es volt. Azóta 3 új vonalat adtak át keleti barátaink. Hajrá 4-es metró...

Az "igazi kínai" kínai piac nem hasonlít az itthonihoz (mint ahogyan az eredeti kínai ételeknek sincs közük a Magyarországon kapható kínaihoz). Az árusoknál hemzsegnek a jobbnál jobb minőségű ruhaneműk. Legtöbbjük pamut, műszálat ritkán tapintottam. A tipikus széthulló pólókkal, nejlon zoknikkal nem találkoztam. Tudnak olyat is gyártani, de azt csak exportpiacokon értékesítik. Olyan országokba, ahol a fogyasztónak igénye van rá. (Lásd Józsefvárosi Piac...)

Naplemente Shanghai csendesebb részén. Balra Rolex, Breitling és Hublot óraszalonok,
jobbra egy többemeletes ruhapiac.

Shanghaiból Guilinbe egy belföldi repülőjárat vitt. Be kell vallanom, az út előtt egy kicsit izgultam. Azt gondoltam, hogy bizonyára majd egy lélekvesztő fedélzetén kell eltöltenem a majd 2 órát. Nagyot csalódtam. Odafelé egy pár éves Airbus A320, míg visszafelé egy szinte új Boeing 737 repítette az utasokat. A repülőn tanulmányoztam a „China Southern Airlines” kiadványát. (Ezzel a helyi légitársasággal utaztam.) Az újságból kiderült, hogy a társaság 447 repülőt üzemeltet, 62 van rendelés alatt. A 447 gép között 5 darab Airbus A380 óriás is található. A viszonyítás gyanánt: a mindenki által ismert Lufthansa jelenleg 283 géppel repül... No comment.

Guilin - belváros

Guilin egy 4 milliós lakossággal rendelkező kisváros (igen, Kínában ez kisvárosnak számít), mely rendkívül népszerű a belföldi turisták körében. Elsősorban A Lí folyó menti mészkő kúpjairól híres, amelyek semmihez sem fogható látványt nyújtanak. Egy 4 órás hajóút keretében csodáltam meg a természet gyönyörűségeit. A folyón csorogva volt alkalmam lencsevégre kapni egypár kotrót is.

A mészkőhegyek és a kotrógép tökéletes összhangja

Tapasztalatom szerint Guilinben az év ezen időszakában ritka a fehér ember (mint a fehér holló). Mire alapozom mindezt? Először is a városi sétáim alatt nem találkoztam eggyel sem. Másodsorban pedig összesen négyszer állítottak meg kettesével, hármasával sétáló kínai lányok: közös fotót szerettek volna. Jobban belegondolva a 80-as években nekünk is furcsa látványt jelentett egy, a Váci utcában sétálgató színes bőrű turista, bár nekem eszembe se jutott volna fotózkodni vele...

Nini: egy LiuGong. Akadt szép számmal...

Maga a konferencia remek volt. Az előadásokra – szokás szerint – mindössze a társaság fele figyelt, a másik fele szunyókált vagy a telefonját nyomkodta. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor én beszéltem. Viszont az előadás után többen szóba elegyedtek velem azok közül, akik figyelemmel kísérték a mondandómat. Egészen értelmes beszélgetések kerekedtek ki ezekből.

Sok újdonságról is tartottak előadást. Jönnek például a H szériás LiuGong homlokrakodók. Éppen egy ex szovjet tagköztársaságban tesztelik őket. Az előadás időpontjában -25 fokban dolgoztak. A mérnököknek a tervezés során két fő cél lebegett a szemük előtt: mindenek feletti megbízhatóság és a gépkezelők számára nyújtott tökéletes kényelem. Mindezt a lehető legjobb ár-érték arány mellett. Egyelőre csak a dizájnról tudok nyilatkozni: azt nagyon eltalálták!

LiuGong H szériás homlokrakodók, Coming Soon...

Nos, nem akarom tovább szaporítani a szót, pedig rengeteg mesélnivaló lenne még. Egy biztos: az utazás során látottak alapján a jövőben kiröhögöm azt, aki a kínai = biztosan gagyi kijelentést használja. Persze, tudnak ők gagyit gyártani (látjuk ezt itthon eleget), de megfelelő igény esetén ott a csúcstechnika minden szegmensben...